Sárga taxi szeli az utcákat Teheránban. Sokféle utas megfordul benne, a sofőr pedig nem más, mint a filmkészítéstől eltiltott iráni rendező: Jafar Panahi.
Sárga taxi szeli Teherán forgalmas utcáit. Sokféle ember megfordul benne: utasai közt van emberi jogi ügyvéd, kalózkiadású lemezekkel seftelő férfi, iskolás kislány, nyugdíjas asszony. Egy közös bennük: mindannyian őszintén megnyílnak, és hol higgadtan, hol szenvedélyesen érvelnek a felmerülő magán- és közéleti témákkal kapcsolatban. Beszélgetőtársuk, a taxisofőr pedig nem más, mint maga a rendező: az egykor politikai okokból házi őrizetre ítélt és a filmkészítéstől eltiltott Jafar Panahi. Titokban forgatott, mozgó filmstúdiójába szerelt kamerája örökíti meg az iráni társadalom szellemét a sokszor komikus, de drámai út során.
A rezsim által, rendszerellenes tevékenység vádjával hat év házi őrizetre és szakmájától húsz évre eltiltott iráni rendező Jafar Panahi, az akkoriban kicsempészett, Ez nem egy film után most újra jelentkezik, hasonlóan gerilla-módon forgatott, bátor alkotással. A történet a taxijába szerelt kamerák és néhány utas mobiljával készített felvételekből áll össze, olyan rejtett módon, hogy ne keltse fel a figyelmet az autón kívül és megvédje a szereplők biztonságát. Ennek ellenére az alkotásban több a sejtetés, mint a nyílt kimondás, mely az erősen cenzúrázott országgal magyarázható. Bár a rendező házi őrizete megszűnt, az utazástól is el lett tiltva, ezért a Berlini Filmfesztivál Arany Medve díját, a filmben is felbukkanó unokahúga Hana Saeidi, vette át a nevében.